Szóval megérkeztem 7-kor hozzá,és elindultunk a London road-ra,hogy majd ott valahova beülünk enni. A választás a Varsity nevű pub-ra esett,ami kívűlről ugyan nem egy nagy durranás,de belűlről nagyon ott volt. Hatalmas és nagyon szép volt. Baromi hangosan szólt a zene,ami az elején még annyira nem zavart,de a végén már azért majdnem megkattantam. Azzal indult az egész,hogy Ági mondta,hogy először menjek én oda a pulthoz rendelni,és ő marad az asztalnál ,foglalja a helyet. Utána csere. Na odamegyek a pulthoz,meglátom a tömeget,és eluralkodik rajtam a kétségbeesés. :) Itt most mégis hogyan kell rendelni? Álljak be a tömeg közepére,és próbáljam túlkiabálni őket,vagy csapjak a pultra(ne adj isten ugorjak át rajta)? Kicsit álltam ott hülyén,mint aki életében nem látott embereket,és azt sem tudja ,hogy minek állnak ott annyian,és ő maga minek áll ott? :D Kétségbeesésem kellős közepébe belerondított egy begipszelt karú ,enyhén ittas pasi,akitől a víz levert ,és ez pont jó volt arra,hogy cselekedjek. Azaz átálltam a pult másik oldalára,jobbról balra :D. Azt nem sejtettem,hogy ez lesz a megoldás kulcsa. Ahogy odalibbentem már jött is oda hozzám a pultos skac,hogy na akkor mivel dobhatna meg? Kértem egy carbonara spagettit( mint autentikus angol kaját) :D,és hogy úgy istenigazából kirúgjak a hámból,még egy ásványvizet is mellécsapattam. :D Inni nem akartam mert vezetek,nem mintha itt bárki megállítana,hogy "Hölgyem fogyasztott szeszes italt?". Pont lesz*rják.
Na,szóval ezen az akadályon átvergődtem,lassan megjött a kajánk,és addig (na meg közben is) fostuk a szót. Fél 10 körül feladtuk,mert már tul.képpen kiabálnunk kellett egymással,ugyanis egyre többen voltak,hangosak voltak+ a zene sem lett halkabb. Megbeszéltük,hogy akkor átmegyünk hozzájuk,és reménykedünk benne,hogy egyik srác sem foglalta el még a nappalit. Ági szobája pici,és kellemesebb a nappaliban dumálni,mint kerülgetni egymást.
Odaértünk hozzá kb. 3perc alatt,és szerencsére a fiúk a szobáikban voltak. Az egyik fiú (James)a tulajdonos,a másik fiú (Russell) egy bérlő,na és ugye van Ági. A lengyel csajt azért nem soroltam ide,mert pár napja van ott,de nem nagyon látták eddig.Körbenéztünk a házban,a konyhában rögtön Russellbe botlottunk,bemutatkoztam és utána húzott is vissza a szobájába. Fent már James is előkerült. James egy lukban lakik,pedig ő a tulaj. Az egy dolog,hogy picike szoba(övé a legkisebb),de olyan ideiglenesen van minden bepakolva,vagy legalábbis úgy néz ki. Ő tök aranyos volt,cseverészős kedvében volt. Idővel otthagytuk Jamest ,hogy játszódjon magában kicsinyke kalitkájában. :) Igazából pozitív tapasztalataim voltak a házzal és lakóival kapcsolatban,bár mikor beléptem az ajtón,akkor picit büdi volt. Kérdeztem is Ágit,hogy milyen így együtt lakni idegen emberekkel,de még csak 2hónapja laknak együtt,ezért csak annyit tudott mondani,hogy egyelőre tök jól működik minden.
Ági már 6éve él Angliában. Anno még sitterkedni jött ki egy családhoz,akikkel 2évig volt. Akkor valahol Gatwick környékén laktak, valami általa tanyának hívott farmon.Utána eljött ide Southamptonba az egyetemre tanulni,közben is sitterkedett,és akiknél sitter volt,ők azt ígérték hogy kap majd valami melót ,ha végzett a suliban. És tényleg kapott ,bár eleinte aktát tologatott,de már marketing asszisztens a kikötőben valamelyik hajózási cégnél. Régen amúgy egy kicsi lakásban lakott külön a barátjával,bár a barát sűrűn eltűnik,mert kamionos(na meg herótja van Angliától),és ezért is döntött úgy ,hogy inkább összeköltözik idegenekkel. Egyrészt most annyit fizet lakbérre és a rezsire,mint anno a lakbér fele volt(és abban a rezsi nem volt még benne), másrészt pedig( EZ A LEGFONTOSABB!!!) NINCS EGYEDÜL!!!!!
Kiderült hogy csóró Ági attól szenved,hogy 6év alatt nem lehetett normális barátokat szerezni,mert itt valahogy nem úgy megy ,mint mi azt gondoljuk. Ezt megértem,mert ezzel mi sem tudunk mit kezdeni.:(Ha voltak is barátai,azok is külföldiek az egyetemről,de azok is elmentek mikor vége lett a sulinak. na meg Ági már 29éves lesz,és amikor kezdte az egyetemet,szinte mindenki 18 éves volt körülötte. Ő meg nem azt az igazi egyetemista életet élte,mivel neki már dolgoznia kellett..stb. Különben egy nagyon aranyos lány,és szerintem nagyon erős is. Főleg azért,mert évek óta küzd azzal,hogy sokszor egyedül van,de mégsem adja fel. Bár neki nagyon nincs miért hazamennie,nem úgy mint nekem. Ők öten vannak testvérek,és az öccse is itt van kint,tőlünk kb. másfél órára. Sokat beszélgettünk,sokat mesélt a családjáról,és én még többet kérdeztem az itteni életéről. Jó volt beszélgetni olyannal ,aki már több éve itt húzza. Azt nem mondanám,hogy feldobott. Nem lettem lelkesebb az itt élés gondolatától,de attól még jót dumáltunk. Úgy értem,hogy nem a személye nem dobott fel,hanem azok a történetek amiket mesélt pl. az itt élés lelki részéről. A másik meg hogy ,ha tényleg Londonba költözés lesz,akkor meg tökmindegy hogy barátkozunk,ha úgysem tudunk majd csak max. havi egyszer összefutni,vagy még azt sem. De még az a találkozó is valamelyikőnknek min.2óra. De most nem ez a lényeg,jól éreztem magam. Már magától a tudattól is,hogy este elmentem valahova kikapcsolódni.:)
Most viszont kikapcsolnék,nem kikapcsolódnék. :) Elfáradtam! Holnap jön az újabb tetűírtás,ill. a kencézés kötelező ismétlése,majd mesélek! :D :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése